Magyar videó bemutatóval a cikk végén!

A Mass Effect első részét fogjuk tesztelni ugyanis a playit-n a pcguru egy régebbi számával együtt kaphattuk meg 1000 forintért.

Az 1995-ben alapított BioWare az ipar nagyjaihoz képest szinte kiskamasz, ám eddigi munkáik mégis a felnőttek, sőt a nagy öregek közé avatják őket. Ezeknek a fiúknak és lányoknak köszönhetjük a zseniális Baldur’s Gate sorozatot, a lebilincselő Star Wars: KotOR-t, és a szintén remek jelzőkkel illethető Jade Empire-t. Az amerikai bázisú vállalat jelentős összegért feladta függetlenségét, és beállt az EA kötelékébe, majd ezt követően úgy döntött, elhozza nekünk PC-re az Xbox360 legjobb szerepjátékát, a Mass Effectet.

Azt hiszem, nincs olyan számítógépes szerepjáték rajongó, akinek, ha azt mondom, hogy Baldur’s Gate, vagy Star Wars KotOR, ne csillanna fel a szeme, és ne kezdene anekdotázgatásba a hihetetlen csavaros történetről, és a remek párbeszédekről. Igen, főképp ez a kettő az, amely miatt mindig, mindenféle előítélet nélkül azonnal rávetjük magunkat a BioWare legújabb programjaira. A Mass Effecttől mégis mindannyian tartottunk egy picit – a legendás fejlesztőbrigád ugyan is akciójátékba oltott szerepjátékot ígért nekünk, ez a turmix pedig az esetek többségében éppen hogy csak fogyasztható.

Valahol, egy (nem túl) messzi-messzi galaxisban…

Mindig, minden a békével kezdődik – így az emberiség újkori történelme is. Fajtársaink felfedeznek egy idegen technológiát, majd hirtelen kilépnek a világűrbe – annak végtelen sötétsége azonban nem ürességet rejt (ahogyan attól sokan tartottak), hanem még a földinél is komolyabb politikai játszóteret: számtalan faj éli látszólagos békében az életét, egy különleges „ügynökség”, a Spectre áldásos tevékenységének hála. Miután érdekeinket egyelőre nem képviseli senki, egy hősre van szükség, valakire, aki képes rá, hogy beverekedje magát az univerzum legnagyobb szervezetébe: a játékos, vagyis Shepard parancsnok pont ideálisnak látszik a feladatra. Azonban semmi nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik, ugyan is rögtön a történet elején kiderül, az, hogy bejussunk a Spectre-k közé, nem hétköznapi feladat, pláne úgy, hogy egy, a legendák ködébe vesző agresszív faj gép-utódai épp mostanában tervezik a visszatérést…

Bár a történetet összefoglalva talán nem lehet egyértelműen észrevenni, de a Mass Effect sztorija nem csak, hogy összetettebb és csavarosabb, mint a BioWare eddigi „slágertörténete”, a Star Wars KotOR, de emellé sokkal több tudományos alapot kapott, nem lóg a levegőben. Természetesen nem arról van szó, hogy asimovi mélységekben tanulmányozták volna a jövőt, és az alapján készítettek volna egy kőkemény „valóság-szimulátort”, pusztán arról, hogy az eddigi, hasra ütéses megoldás helyett – amely a Star Wars univerzum sajátja – a földet, az emberiséget helyezték központba. Elég könnyen át lehetett volna esni annak a bizonyos lónak a túloldalára, azonban a BioWare végig következetes nem csak magához, de az általa teremtett jövőképhez is, ez által nyújtva hiteles, és tartalmas szórakozást, olyat, amelyre hosszú esztendők óta nem nagyon volt példa.

Miután a történetet nem szeretném jobban kivesézni (soha nem bocsátanám meg magamnak, ha miattam csökkenne ennek az elképesztő űroperának az élvezeti értéke), rá is térnék a grafikára, amelyre tavaly novemberben, amikor a cucc Xbox 360-ra megjelent, minden tesztelő azt mondta, hogy a valaha látott legszebb szerepjáték. Azóta eltelt hat hónap – ez azonban egy cseppet sem von le az értékéből: a BioWare az elmúlt hónapokat kemény munkával töltötte, így a Mass Effect PC-n pont azt a felső kategóriát képviseli, amelyet konzolon is képviselt: elképesztő, tűéles textúrák, elragadóan gyönyörű és aprólékosan kidolgozott karakterek és lenyűgöző effektusok sokasága fogad minket. A legtöbb konzolról PC-re portolt szoftvernél a „grafikai fejlesztés” pusztán csak PR fogás, esetünkben azonban – megjegyzem hála az égnek – erről szó sincs, a készítő brigád úgy játszott a program motorjául szolgáló Unreal 3 engine-nel, hogy egy rossz szavunk nem lehet – és akkor arról még nem is ejtettünk szót, hogy ehhez egy igen korrekt gépigény társul.

Azonban azt le kell szögezni, hogy a grafika a külsőségek szempontjából teljesen másodlagos – a zene ugyan is olyannyira egyedi és észbontó, hogy hosszú-hosszú esztendők múlva is kötelező tananyag lehet a videojáték fejlesztőknél: fiúk, ez az etalon, ehhez tessék igazodni. A lenyűgöző, nagy zenekarral hangszerelt dallamok között nincs egy hibás elem, minden tökéletesen „siklik” a helyére, ráadásul – ez is szokatlan – nagyon sok dal található a zenei repertoárban, így igen ritkán botlik az ember ismétlődésbe, s ha mégis, akkor örömmel üdvözli az imádott dallamokat.